Félidő, nincs szünet

Sokan mondták, hogy egy idegen országban, idegen nyelvterületen elkezdtek idegen nyelven álmodni. Ez velem még sosem történt, hosszú évekig tartó külföldi tartózkodásom alatt sem. Ma sem tudom, milyen, elképzelésem sincs. Tegnapra virradóra viszont egész éjszaka nagy zöld vágódeszkákkal álmodtam, metéltem, szabdaltam egyik zöldséget a másik után, megállás nélkül. (Szerencsére üldözni nem üldöztek, a nagy zöld vágódeszkák sem:)) Most érkezett félidejéhez a kurzus. (Én ugyanis csak a basic-et csinálom, van még intermediate és superior is.) És blogolvasó Péter épp most küldött egy üzenetet, hogy sok kitartást kíván, mert az elengedhetetlen, és tényleg, a bőrömön érzem, milyen igaza van. Azzal nyugtatom magam, hogy ez egy normál kurzus, van intenzív is, gondolom, az igazán elborultaknak!

Ezalatt a tíz nap alatt, míg hallgattam ezen az oldalon, rengeteg fogást magunk mögött hagytunk: leveles vajastésztát, képviselőfánkot, brióst, galuskatésztát, gnocchit, rizottót. A csirkével ugye végeztünk, jött a bárány, a marha. A demóórán szétszabdalt a chef egy fél bárányt, majd egy negyed marhát. Így esett, hogy tudom a csontokat-részeket angolul, magyarul nem mindet... Szerencsére a henteskedést, a könyékig turkálást egy kimúlt állatban nekünk nem kellett a gyakorlatin a profik után csinálnunk. Csak a bárányborda megtisztítását. Ez volt az első alkalom, hogy bárányhúst főztem.

A barikát ratatouille-lel tálaltuk, ami az otthoni lecsóra hajaz, amúgy provanszi specialitás. Franciaország északi részén a vaj a nyerő, egyre délebbre haladva viszont átveszi az uralmat az olívaolaj, nagy örömömre. Így készül a "nizzai lecsó": egyforma kockákra vágjuk a cukkinit, három különböző színű paprikát (úgynevezett kaliforniai), a padlizsánt, ez utóbbit be is sózzuk. Minden összetevőből nagyjából ugyanannyira van szükségünk. Ezeket külön-külön kevés olívaolajon elősütjük úgy, hogy ne legyen azért még színük, majd szűrőedényben lecsöpögtetjük. Mindegyikhez új olajat használunk, mert az előző a zöldségekből elpárolgott folyadék miatt vizes. Egyenként sütjük őket, mert különböző idő alatt készülnek el (kivéve a paprikákat). Felaprózott hagymát és fokhagymát teszünk föl olívaolajban, épp csak annyi időre, hogy átlátszó legyen, de nem barna, majd pici (teás-evőkanálnyi) paradicsomsűrítményt adunkn hozzá, meg az összes zöldséget. Egy bouquet garni megy még bele, illetve ha tapadna a lábas aljához, akkor egy-két evőkanál víz, majd lefedjük, és kis lángon pároljuk 15-25 percig. Fontos, hogy a keveréskor ne törjük össze a zöldségeket, hanem azok megőrizzék eredeti formájukat és színűket, ugyanezért kell óvakodni a túlfőzéstől is. És ezzel még nincs vége! Az utolsó 5-10 percben adjuk hozzá a "tomato concassé"-t, ami előfőzött, héjától és magjaitól megszabadított paradicsom apró, egyforma kockákra vágva. Tálalás előtt még csíkokra vágott bazsalikomlevelet keverünk bele, persze sózzuk-borsozzuk is. Láthatóan csöppet bonyolultabb, mint a magyar lecsó, és igen, más, de az otthoni paprikaíz (TV, vagy hívják bárhogy, én sosem értettem, hogy jön a TV a paprikához) szerintem verhetetlen!