Mire jó az étel?

Úgy esett, hogy ösztöndíjat nyertem egy nagynevű londoni főzősuliba, és csapot-papot otthagytam Magyarországon.
Odavagyok a főzésért és az ételért, mióta az eszemet tudom, I respect good food, ahogy a művelt angol mondaná. Úgy kezdődött, hogy a nagymamám csodálatosan és lélekkel főzött, igényes volt arra, amit evett, és amivel etette a családját. Aztan évekig New Yorkban éltem, ahol minden elképzelhető náció ételei megkóstolhatók, ez persze nem hagyta a gasztronómiára fogékony énemet érintetlenül. Megfertőzött a főzés! New York köztudomasúlag a népek nagy olvasztótégelye, ennek megfelelően a város képletes és - képzeljuk úgy - hatalmas kemencéjében ott sülnek mindefajta formájú, alapanyagú es nagysagú kenyerek, és hmmm, még mi minden... Aztán a mánia előrehaladtával jöttek a szakácskönyvek, számolatlanul, aztán chefek élettörténetei. Egy Amerikában híres, de Európában kevéssé ismert szakácsról, Mario Bataliról szóló könyvben olvastam a szóbanforgó londoni suliról, és addig kutattam az interneten, míg rá nem találtam erre az ösztöndíjra. A neten annyi mindenfélét lehet találni! És mire jó az étel? Nos, mire?

Kép: London, Covent Garden 2009. június 28.