Ez a britek kedvenc vasárnapi ebédje, mint nálunk a rántotthús. Erre való tekintettel most a fogás angol nevét adom meg: English Style Roast Beef with its Accompaniments, ez utóbbi alatt Yorkshire pudding és sült burgonya értendő, no meg a "jus" (folyós mártás), mindez előmelegített tányéron, ahogy minden meleg fogás, minden alkalommal. Sajnos kihagytam ezt a gyakorlati órát, így nem volt kérdés, hogy meg kell főznöm, mielőtt élesben... Sosem tudtam, mi az a Yorkshire pudding, Debrecenben valahogy nem sokat főzték a menzán.Megvettem hát fél kiló sirloint, aranyárban, 10 fontért. Medium-medium rare kell legyen, ami 49-55 Celsius fok közötti állapot. (Ezt csak mérni lehet, vagy ha már elkészítettél többszázat, rutinból jön.) A Yorkshire puddinghoz van egy speciális forma, figyelem, én ezt itt muffin-sütőben csináltam, azért ilyen óriási, amúgy kisebb, illetve alacsonyabb.
Nos, ha holnap ezt húzom, jobbat kell alkotnom, mint az elmúlt két órában (de hurrá, belefértem!): a krumpli túl sötét, a "jus" (ami szirup-állagú folyadék volna), összevissza és darabos, egy nagy nullás, persze nem marha-alaplét, hanem vizet használtam hozzá, a húst meg talán egy árnyalatnyival nyersebbre kellett volna hagynom. A franciák utálják a welldone-t! A séfek pedig franciák. (Csak ránézek a tányérra, és már hallom is a kritikáikat.) Meg minden szofisztikált ízlésű vendég is utálja, legalábbis fintorog rá. Vagy nem?
Nem is beszélek többet arról, hogy így a húsmentesség, meg úgy, mert a fényképezés után bekebeleztem az egészet. Nem a fél kilót, csak a tányérnyi adagot, ami a képen látható. De a yorkshire puddingnak lyuk van ám a közepén! Levegő! Űr! Ott spóroltam kalóriát. Bizony. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése