2009. július 19., vasárnap

Az igazi tortilla

Mit csinálnak a szakácstanoncok szabadidejükben? Éber óráik nagy részét ugye azzal töltik, hogy figyelik a chef keze mozgását és hallgatják magyarázó szavait, kóstolnak, ezután pedig próbálják sajátkezűleg rekonstruálni a látottakat. Nos, mikor mindez nem szerepel az órarendben, vagyis nem kötelező számukra, akkor összegyűlnek és figyelik egymás keze mozgását és egymásnak főznek. Ez itt maga a paradicsom, kérem!

Az elején megbeszéltük páran, hogy péntekenként összegyűlünk a brazil lányoknál, akik a sulitól két percre laknak egy klassz kis kégliben, és mindig másvalaki főz, lehetőleg valami országára jellemzőt (tőlem például "gulást" követelnek.) Múlt héten a mexikói srác, Ricardo akart alkotni, de elkésett, így az ausztrál fiú vállalta magára a feladatot. Sajnos olaszt főzött, nem hazait, de azért fincsi lett. Nem írok róla sokat, mert hát egy egyszerű pasta volt: bazsalikommal, paradicsommal, mozarellával, stb, vagyis jó minőségű alapanyagokat használt, a tésztát pedig tökéletes al dentére főzte (ezen áll vagy bukik az egész fogás sikere szerintem), de amúgy semmi különös. (A suliban a cheftől azt hallottuk, hogy a tészta és a főzővíz arány ideális esetben egy a tízhez. Én MINDIG beállítom a timert, ha pastát főzök, kicsit kevesebbre, mint ami a zacskón szerepel. Aztán ellenőrzöm, jó-e már. A leszűrés után a saját hőjétől még tovább fő! Nem vagyok olasz, nincs a véremben.)

A most péntekit nagyon vártam. Ricardónak ugyanis van egy tortilla-gyártó készüléke, ami a képen is látható. Kukoricalisztet kevert össze vízzel és kis sóval, ennyi. Aztán pici gombócot formált, a masina ebből tökéletes köröket gyártott, amit pár perc alatt megsütött teflonedényben, olaj nélkül. Csudás lett! Nagyon hamar megvan, tök olcsó, és össze sem lehet hasonlítani a boltival, ami otthon méregdrága, és itt sem olcsó, hiszen Mexikó ide is messze van! (New Yorkban megfizethető volt.) Szívesen utánacsinálnám, de ugye a masina... Mexikóban vette. Nagyon nehéz, súlyos lapító szerkezet, de amúgy egyszerű. Biztos lehet helyettesíteni mondjuk... két féltéglával vagy kővel, a régmúltben így csinálhatták, de én nem vagyok egy nagy kézműves. Tejfölt nem vettetek? - kérdeztem, és Ricardo nagyon csúnyán nézett rám. Soha nem eszünk tortillával tejfölt - mondta. Más hozzá nem értő a sajtot hiányolta, ő is hasonlóan járt.

Másnap, szombaton a Dubaiból érkezett lányhoz voltunk hivatalosak, aki Indiában született és ott is nőtt föl. Indiait főzött, dal-t, amit a kedvünként sajnos nagyon szerényen fűszerezett, mert azt gondolta: az igazi "sok" volna az ízlelőbimbóinknak. Követelik tőlem jövő hétre a "gulást". Én azonban úgy számolok, megvárom a pesti barátnémat, aki nemsoká jön látogatóba, és vele együtt a magyar pirospaprikát. Nokedlivel akarom főzni, úgyhogy akinek van ötlete a jó nokedlihez, azt szívesen fogadnám.

4 megjegyzés:

  1. Nálam a nokedli: 4 fős adag
    2 dl tejföl
    2 tojás
    2 csipet só
    durván 400 gr liszt
    és innentől :D annyi víz, hogy nokedli sűrűségű legyen, inkább kicsit keményebb, mint túl híg.

    VálaszTörlés
  2. Kedves VKOrsi, köszi a tippet, tejföllel még sosem csináltam, ki fogom próbálni! előfőzök, nem akarok szégyenben maradni a gulásozó brazilok előtt!:)

    VálaszTörlés
  3. jah, ha segítség kell, szólj :D lemérem neked a vizet is :D :D :D

    (a tejföl családi hagyomány, állítólag attól nem lesz kemény :) )

    VálaszTörlés